Egy Skodálatos korszak lezárult...

Sokáig álló csillag volt a Skoda autós horizontomon (juj, de nagyon irodalmi voltam...) mára viszont az utolsó szál is el elszakadt. Eladtam a "Szörnyet" az 1970-es évjáratú 10éve tulajdonomban lévő Skoda S100L-emet. Életem első autója volt, kicsit több mint 2 évig használtam. Sok szép emlékkel gazdagított: első igazi nyaralás barátokkal (tudjátok az a fajta, ahol csapatosan 18-19 évesek isznak), nagy driftelések - nem, nem power slide... - és még sorolhatnám.

Pár éve még veterános fantáziálásaimat is a Skoda testesítette meg (na nem mintha a 40 éves S100 nem lett volna elég veterán, 50 azért csak több... nem ?), tettem is pár lépést az ügyben - lásd. "Skoda Octavia 1960 - Füstbement terv" című írásom - de a körülmények meghiúsították a projektet. Akkor ez még nem jelentette a szakítást a márkával, még élt a remény, hogy majd egy alkalmasabb helyen és időben újra lesz ilyen.

Mára, hogy a lassan 8 éve garázsban pihenő S100 eladására is elszántam magam sok minden megváltozott a "milyen hobbi autó kell nekem" témakörben. A mondat végére a pontot 2 hete tették fel, ugyanis elvitték az öreg vasat. Sajnálom, de jobb így "neki" is, így legalább újra róhatja az utakat és végre felpattintják rá az új küszöböket, amit vagy 6 éve megvettem hozzá..

Az korral formálódik az ember. Minden téren. Mára azt hiszem bennem is körvanalózdik az új hobbi autó irány. Még csak félve mondom ki, de Jaguar XJ6 :) Meglátjuk mit hoz a jövő, ezúttal nem fogom elkapkodni és hogy ne unatkozzak addig se, elbíbelődök motorokkal, azokhoz nem kell akkora befektetés és szerényebb körülmények között is el lehet játszadozni velük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.