Skoda Octavia 1960 - Füstbement terv

2006-02

Nagy tervekkel teli döntöttem úgy, hogy bele vágok - megveszem ezt az autót és majd autót faragok belőle. Mindezt titokban, faterom bevonása nélkül. Hát utólag azt mondom hiba volt, hiszen ha egyenesen haza viszem az autót szüleimhez, akkor mára valószínűleg már kész lenne és eredeti fényében csilloghatna a masina, hiszen otthon minden adott a munkálatokhoz : hely, felszerelések, szakértelem! - ezt faterom prezentálja :)

Hát nem így döntöttem és ez lett az ok, ami miatt a "project" meghiúsult. A garázssori hely igencsak szűknek bizonyult és mikor egyben láttam az alkatrész halmokat megijedtem.... hogy lesz ebből autó?!?! Hát pár hét vívódás után tovább adtam az autót. Szerencsére a trailer és a garázs bérlet plusz költségeit is lefedte a kapott pénz. Hát igen, egy jól megfogalmazott hirdetés... Minden esetre jól járt vele, aki  megvette. Bőven jól! Elmondom miért:

Az autót egy idősödő autószerelő emberkétől vettem, aki 16 éven át gyújtögette hozzá az alkatrészeket. A karosszéria is kiválló állapotban volt, 2db 5cm * 5cm folt kellett volna csak a küszöbvégekre és egy új festés, mert igaz hogy újra festették vagy 10 éve és azóta meg sem mozdult a garázsból, de álltában lepattogzott itt-ott. Lemezei vonalban voltak és látszott rajta, hogy nem a 24. lakatoláson van túl. Jó alap volt. Az felhalmozott alkatrészek között olyan kincsek voltak, hogy hozzáértő Skodás körökben kicsordul a könny:) A teljesség igénye nélkül: vadi új főtengely zsírpapírban, vacsi új főtengely tám-, nyugvó-, és hajtókarcsapágy sor, posztó szimmeringek, új vezérműtengely, a-z-ig felújított hengerfej, új karbi, új komplett lámpák (új kerettel), új indexek. Kibontatlan persely és dugó, gyűrű garnitúra!! Új kuplung tárcsától, fesz-szabályzóig. A bontott alkatrészek halmaza is igen népes volt: 3 db váltó, 2 motor csak hogy a fontosabbakat említsem. Felsorolni is sok, hát még eltárolni... Az alkatrészek 2 héttel később jöttek meg a garázsba mint a kocsi maga. Addig amíg csak az autó állt bent, szőttem a terveket, hogy kezdek hozzá a munkához, mit csinálok, hogyan.... Lelkes voltam egészen addig míg meg nem jött a "szállítmány". Lépni nem lehetett a cucctól, nemhogy szerelni. Mint ahogy fentebb is említettem: "beparáztam" és eladtam mindent egyben.

Hát így lett vége ennek a nagy reményekkel kecsegtető történetnek.

Néhány kép:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.