Suzuki Bara CA13A - vissza a jövőbe

1982-ben mutatták be a tipust Japánban. Gondoljunk bele, ez 30 évvel ezelőtt volt. Ilyen szemmel nézve igencsak előre mutató jármű volt ez, hisz elég jól igazolta az idő az építési elvet. Robogó kategóriában persze Olaszorságban kell keresni az igazi ősöket, de az építési mód alapján mégis elmítésre méltónak gondolom ezt a Suzukit.

Jellemzői: egyoldali lengőkarként funkcionáló blokk, mely 1 hengeres álló 2 ütemű. Automata váltós. Vákuum vezérlésű benzincsappal rendelkezik.Nem öndítós bár a technika, de mégis felvonultat egy érdekes mai napig használt megoldást, miszerint csak akkor indítható ha a fék be van húzva. Igaz ez itt mechanikus módon van megoldva, a hátső fék behúzásával egy rudazat segítségével kapcsolja a berúgó kar racsniját, tehát ha nincs behúzva a fék, a berúgó kar ellenállás nélkül megy le, ha viszont behúzzuk a féket, akkor összkapcsol a mechanika és indítható a moci. Ügyes! :) A keverék olajozás külső tartályból történik, a motor magának adagolja a 2T olajat. A karburátor pedig memrános szívótorokkal csatlakozik a forgattyúsházba. A gyári teljesítmény így több mint 3 lóerő. A motor pehely súlyához mérten ez korrekt felállás.

Egy érdekesség akad még a motoron, az üzemanyagszint jelző egy faék egyszerűségű mechanikus szerkezet, ami a tank tetején elhelyezett skálán mutatja a szintet.

Az egész robogóra a nagyon kompakt építés jellemző, egyszerű helytakarékos megoldások. Nekem bejött a moci, igaz a mérete nagyon picike, de az üléspozíció, helykínálat ennek ellenére teljesen átlagos robogó mércével nézve.

Az elvi dolgok után jöjjön a konkrét vas. Használaton kívüli, évek óta a sufniban prosodó motorka volt ez mikor hozzám került, de láttam benne a rációt, mert eredeti festés, barmolásmentes állapot, minden a helyén, érezhető kompresszió jellemezte. Indítani persze meg sem próbáltam, megérzésre hagyatkoztam, gondolva biztos nincs nagy baja. Nem is volt. A benzin volt belegyógyulva a karbiba, benzincsap volt letapadva és egyéb a huzamos állásból következő apróságok. A polirozó folyadék alig ért a felülethez, előbukott a fénye a festésnek, tip-top lett a moci pár óra alatt. Ja és most már vígan ketyeg, nem is akárhogy! Élőben nagyon szép hangja van a blokknak, kifejezetten halk és simán fut. Telefonos videó nem adja vissza, de élezni rajta, hogy ez egy Japán technika a javából.

Járjuk körbe aztán pöcc röff :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.